ma délután megadta magát az internet otthon is. béke poraira...

néha úgy érzem, üldöz a balszerencse. néha utol is ér. nem szeretnék listát írni, ami alátámassza érzésem helyességét, de azért álljon itt pár mozzanat az elmúlt néhány napból: egy internetes vírus először kizárt a saját e-mail fiókomból, majd kinyírta a munkahelyi router-t. szerdán, hazafelé, egy szembe közlekedő kamionról elszabaduló kő úgy látta jónak, ha az én szélvédőmön landol, „nagyot koppan akkor, azután elhallgat“. azt hittem, megúsztam, de mint péntek délután kiderült (mikor, ha nem a hétvége előtt, ugye), mégsem. munkából hazaindulva, kocsiba beülve, egy cca 12cm-es repedéssel találtam szemben magam. ma pedig otthon is elhalálozott a hálózat...

és akkor most a jó hírek: ugyan az e-mail fiókom továbbra is zárva van előttem, de a router újra régi fényében tündököl. holnap talán kicserélik repedt szélvédőmet, és újra lelkiismeretfurdalás, és lebukástól való rettegés nélkül ülhetek a volán mögé. az pedig, hogy otthon nincs „kapcsolat“, arra sarkallt, hogy megnézzek egy régen látott, sokáig keresett, és most újra megtalált filmet.

iris. szomorú és szerelmes film. és sírós. határozottan jó volt újranézni.

„Human beings love each other in sex, in friendship, and when they're in love. And they cherish other beings --- humans, animals, plants, even stones. The quest for happiness and the promotion of happiness is in all of these and the power of our imagination.“

ps.: a bejegyzés tegnap éjszaka íródott, de internet híján ma került csak a blogra :-) (ha valaki időzavarba keveredett volna)